Pentium MMX

Az Intel következő, és egyben utolsó, ötödik generációs processzora a Pentium MMX volt. A processzort a multimédiás alkalmazások hatékonyabb futtatása érdekében fejlesztették ki, és 1997 januárjában bocsátotta ki az Intel.

A Pentium MMX processzorok külső órajele 66 MHz volt, a különböző típusok 166-233 MHz közötti sebességgel működtek. A legnagyobb eltérés a Pentium és a Pentium MMX között a kibővített, multimédiás MMX utasításkészlet. Az olyan alkalmazások futtatása során, amelyek képesek kezelni az MMX utasításkészletet, nagy sebességkülönbséget tapasztalhatunk. Emellett a Pentiumhoz képest még további változtatások is történtek:

  • Megnövelt elsődleges cache:  külön választott, 16 Kbájt méretű adat és 16 Kbájt méretű utasítás cache.

  • Mélyebb csővonal - a csővonalállapotok számát ötről hatra emelték.

  • Új MMX egység (8 db MMX regiszter, de ezek fizikailag megegyeznek a régi lebegőpontos regiszterekkel).

  • Továbbfejlesztett ugrás-előrejelzés 512 elemű BTB-vel. RSB = Return Stack Buffer, azaz visszatérési verem tároló a szubrutin visszatérési címek előrejelzésére.

A Pentium MMX-láb kompatibilis a Pentium processzorral, az alaplapon Socket7 foglalatot igényel.

Az MMX utasításkészlet a lebegőpontos egység regisztereit használja, így ha váltogatni kell az MMX és a lebegőpontos műveletek között, akkor ez jelentős időveszteséget okoz.

folytatás

tartalomjegyzék almenü fogalomszótár jelölésrendszer ellenőrző kérdések előző alfejezet előző lap következő lap következő alfejezet