A negyedik generációs processzoroknak igen sok típusa volt, első képviselőjük az Intel 80486DX típusjelzésű. Az alaptípus 1989-ben jelent meg, és CMOS technológiával gyártották. Összesen 1,2 millió tranzisztort tartalmazott. 32 bites a processzor, a címsín és az adatsín is. Az első széria 25 MHz-es órajellel működött, ezt követték a 33 és 50 MHz-es órajellel működő típusok.

Az új processzor teljesítménynövekedése az azonos órajelű 80386DX-hez képest 100-150%-os. Ennek oka a magon belüli gyorsabb utasítás-végrehajtás a már öt fokozatú pipelinenal, a processzorba integrált elsőszintű cachetároló (L1) , a processzorba integrált lebegőpontos műveletvégző egység, valamint a gyorsabb memória-hozzáférést biztosító burst mód.

A 486-os PC-k  sebesség- növekedéséhez hozzájárult még, hogy ebben az időben terjedt el tömegesen az alaplapon kialakított ún. másodszintű gyorsítótár (L2) használata.