A negyedik generációs processzoroktól (486DX2 és DX4) kezdve (lásd 4.1.4. fejezet) a processzor belső órajele magasabb lehet a rendszerbusz órajelénél. A kettő közti kapcsolatot az órajelszorzó teremti meg.

Az órajelszorzó (Clock Multiplier) értéke csak 0,5 egész számú többszöröse lehet.

Példa:
100 MHz-es FSB esetén egy 450 MHz-es belső sebességű Pentium III processzornál a 4,5-ös órajelszorzót kell alkalmazni (100 x 4,5 = 450).

A Frontside Bus tehát fizikailag a memóriát és az alaplapi vezérlőáramkör-készletet köti össze a processzorral. Ebből fakadóan ezek az eszközök az FSB órajele által meghatározott sebességgel működnek.

A Pentium processzoros gépek a régebbi Pentium II processzorokig (1998) általában 60 vagy 66 MHz rendszerbusz sebességgel működtek.

Az új 100 MHz-es SDRAM memóriák (lásd 3.7. fejezet) alkalmazásához a rendszerbusz sebességét is meg kellett emelni.

Az egyre gyorsabb processzorok és memóriák (például DRDRAM lásd 3.7. fejezet) az FSB órajelének további növelését is szükségessé tették. Ma már az alaplapi áramkörkészletek a 133 és 400 MHz órajelű rendszerbusz működését is támogatják.