Régebbi nyomtatók

Időrendben az első csoport a karakternyomtatóké, amelyek ütközéses nyomtatók. A papíron az írásjeleket egész elemként jelenítik meg, és a nyomtatható legkisebb egység a karakter. Előnyük a többpéldányos (leporellós) nyomtatás, a levelezési minőség, viszont karakterkészletük korlátozott, nem tudnak grafikát előállítani, hangosak, és alacsony a nyomtatási sebességük. Ehhez a csoporthoz tartozik a gömbfejes, a margarétafejes és a sornyomtató, amelyek a PC-knél ma már nem játszanak szerepet:

• A gömbfejes nyomtató kis gömb alakú nyomtatófejjel rendelkezik, amelynek felületén a karakterek domború formában előre kialakítva találhatók meg. A nyomtató a fejet a soron következő karakter pozíciójába forgatja és dönti, majd a szalagra üt vele.

• A margarétafejes nyomtatónál az ábrázolható betűk egy csillag alakú betűkeréken vannak, amelyet addig forgat a nyomtató, amíg a megfelelő betű a kalapács elé nem kerül, aztán leüti a betűt. Ahhoz, hogy a betű a papíron is látható legyen, a papír elé egy festékszalagot helyeznek. Mivel mindig minden betűt újra meg kell keresni, nem lehet magas nyomtatási sebességet elérni.

• A sornyomtatónál egy papír szélességű henger tartalmazza az összes karakter domborképét, minden sorban ugyanazt. Ez a henger forog a papír és a festékszalag előtt, és amikor a nyomtatandó karakter a megfelelő pizícióba kerül, akkor egy kalapács ráüt a papírra. A henger egy fordulat alatt az egész sort kinyomtatja, utána a papírt egy sorral felfelé mozdítják el. Egy másik típusú sornyomtatónál a papír előtt egy körszalag forog, és ez tartalmazza a karaktereket.