Az előző táblázatból a következő következtetéseket lehet levonni:
-
ha a processzornak a főtárból kell adatot kiolvasni, akkor már komoly várakozásokra kényszerül;
-
ha a processzornak a műveletvégrehajtáshoz olyan adatra van szüksége, melyet a háttértárolóról kell kiolvasni, akkor már „elviselhetetlen” ideig kell várakoznia;
-
egy lassú periféria műveletvégrehajtási ideje a processzor számára gyakorlatilag végtelennek tűnik.
Ezért a háttértárakat és a lassú perifériákat önálló vezérlőegységekkel és átmeneti puffer (buffer) tárolókkal kell ellátni, melyek biztosítják, hogy ezek az eszközök az I/O műveleteket relatívan a processzortól függetlenül képesek legyenek végrehajtani.
A tárolókezelés alapfeladatát a következőképpen fogalmazhatjuk meg: biztosítsa a processzor műveletvégrehajtásához szükséges adatokat, összehangolva a tárolóhierarchia egyes szintjein lévő memóriaegységek működését.
A tárolókezelés feladatainak megoldását a számítógépek tárolókezelő hardver egysége a MMU = Memory Management Unit biztosítja. Ez lehet a processzorba beépített áramkörökből álló egység (például Intel processzoroknál az AU = Adress Unit), de lehet önálló hardver elem is (például a RISC processzoroknál).
