Bonyolultabb, igen sok lépésből álló számítások során előfordulhat, hogy a műveletek eredménye a legkisebb illetve legnagyobb mantisszájú és karakterisztikájú (a számítógépen még ábrázolható) számnál kisebb, illetve nagyobb. Ezt alulcsordulásnak illetve túlcsordulásnak nevezzük. Többek között az ilyen esetek kezelhetősége érdekében vezeti be a szabvány

• a denormalizált számot,

• a ± 0-t,

• a ± végtelen számot és a

• „nem számot” (lásd az ábrát).

Ezek közül a denormalizált szám az igen kis számértékek számítógépes kezelését segíti (alulcsordulás esetén nem kell a műveletvégrehajtást megszakítani hibajelzéssel). A túlcsordulásokat (igen nagy számok) a „végtelen” számmal kezelhetjük. Az ezekkel végzett műveleteket a szabványnak megfelelő lebegőpontos aritmetikai egység a matematikában szokásos módon fogja értelmezni. Az úgynevezett „nem számok” azt a célt szolgálják, hogy programunk akkor se álljon le, ha az elvégzett művelet (például végtelen/végtelen) matematikailag értelmezhetetlen.