Rendszerszinten a számítógép hardverét félautomatikus fő-részegységeivel írjuk le (például processzor, interfész, tároló stb.). A részegységeket funkcionálisan és protokolljaikkal jellemezzük. Az algoritmikus szinten megadjuk az egyes részegységeket alkotó hardver modulokat (például a processzor vezérlőegységből, ALU-ból, regisztertárolóból stb. épül fel), és az ezeket jellemző algoritmusokat, melyek segítségével a hardver modulok a bitsorozatokat értelmezik. A funkcionális blokkok szintjén meghatározzuk a hardver modulok funkcionális blokkokból (például regiszterek, számlálók, összeadók stb.) való felépítését, valamint ezek műveletvégzését (például összeadás) és a köztük való adatátvitelt. Itt már figyelembe vesszük a jelek időbeli ütemezését (órajel). Logikai szinten a hardvert kapuáramkörökkel specifikáljuk, ennek eszköze a Boole-algebra. Strukturálisan ez kapuáramkörökből felépülő hardvert jelent. Az áramköri szinten a jeleket már folytonos mennyiségeknek tekintjük (feszültség, áramerősség stb.). A szintnek megfelelő strukturális építőelemek a tranzisztorok, kondenzátorok stb. |
![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() |