Egy szöveges dokumentum beolvasásánál felmerülhet a szöveg további feldolgozása. Erre dolgozták ki az optikai karakterfelismerő eljárásokat (rövidítve OCR = Optical Character Recognition), amelyek a karaktereket ábrázoló pixelcsoportokat szerkeszthető, digitális adatokká alakítják át. A felismerés a betűket alkotó elemek (kör, körív, vonal) azonosítása alapján történő, és az így keletkező szöveges adatokat ezt követően helyesírási ellenőrzéssel és a szavak közötti összefüggések elemzésével való pontosítás.

A szkennereket többféle módon lehet csatlakoztatni a számítógéphez: saját kártyával, SCSI csatolóval, párhuzamos vagy soros porton keresztül,  USB buszra kapcsolva. Szoftver szempontból kidolgozták a TWAIN szabványt, amely egy egységes, eszközfüggetlen felületet biztosít a szkennereket használó alkalmazások számára.

Az adagolós szkenner esetében a tárgy mozog az álló letapogatófej fölött.

Ennek a típusnak az egyik csoportja egylapos adagoló mechanizmusú lapolvasó, amely behúzza, majd letapogatja a papírlapot, amint az elhalad az álló letapogató-szerkezet fölött. Ez a szkenner lehetővé teszi többoldalas dokumentumok automatikus beolvasását is.

Egy másik változata egészen kis kivitelben készül, és a papírlapokat egyenként kell belehelyezni. Ezzel a szkennerrel a beolvasott lapot el is lehet faxolni.