A síkágyas szkennert nevezik asztali lapolvasónak is, mert egy egész lapot képes  beolvasni egyszerre. Mérete is a laphoz igazodik, tehát elég nagy helyre van szüksége. A szkenner tetején egy üveglap van, amire a digitalizálandó lapot helyezik.

A szkenner lényeges része a letapogatófej, amely a fényforrást és a fényérzékelőt tartalmazza. A beolvasandó, megvilágított képről a fény a sötét/világos árnyalatokkal arányos mennyiségben verődik vissza, és ez egy optikai rendszeren (prizma, tükör, lencse) át kerül az érzékelőre, amely a fényerősséget elektromos feszültséggé alakítja át. Ezt követően a feszültségből egy analóg-digitális átalakító (ADC = Analogue-to-Digital Converter) állítja elő a digitális jelet.

A fényérzékelő több ezer CCD (Charge-Coupled Device) elemből áll, amelyeket a legszélesebb szkennelhető lap vízszintes méretével megegyező nagyságú fej mentén helyeztek el. A CCD elemek száma határozza meg a szkenner vízszintes optikai felbontását, de ezt befolyásolja még a lencserendszer minősége is. A függőleges felbontás a fejet mozgató motor lépéseinek függvénye. A fizikai felbontás leggyakoribb értéke 600x1200 dpi. A szkenner felbontása tovább növelhető, ha a beolvasott képpontok közé hardveres vagy szoftveres interpolációval kiszámított újabb pontokat szúrnak be. Az így kapott logikai felbontás a többszöröse is lehet a fizikainak.