PC menü

6.5.4. CD-szabványok

Az első szabványt a Philips és a Sony írta le 1980-ban a "piros könyvben" a zenei CD-k számára. Azóta több szabványt dolgoztak ki, amelyek a kompakt lemezeken tárolt adatok formátumát és a tároló közeg fizikai specifikációját tartalmazzák. A szabványkönyvek összefoglalóját nyújtja az alábbi táblázat:

Szabványkönyv	A szabvány tárgya
Piros könyv (Reed Book)	A zenei CD-k leírása (CD-DA).
Sárga könyv (Yellow Book)	A digitális adatállományok tárolása (CD-ROM) és a kiterjesztett architektúrájú CD-k formátuma (CD-ROM XA).
Zöld könyv (Green Book)	Az interaktív CD-k (szöveg, grafika, hang, videó) definíciója (CD-I) – mára már elavult.
Narancssárga könyv (Orange Book)	Az írható CD-k definíciója (CD-R): magnetooptikai újraírható (CD-MO), egyszer írható (CD-WO), újraírható (CD-RW) lemezek.
Fehér könyv (White Book)	Video CD-k specifikálása (Video CD).

A CD-ROM-állomány felépítését (fájlformátum) a "zöld könyv" némi módosításával fogadta el 1987-ben a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO = International Standards Organization) mint az ISO 9660-as szabványát. Ez olyan általános ipari szabvány, amely lehetővé teszi, hogy a CD-ROM lemezek gyakorlatilag minden CD-meghajtón olvashatóak legyenek, a számítógép típusától és az operációs rendszertől függetlenül. Természetesen ahhoz, hogy a különböző operációs rendszerek olvasni tudják ezeket a CD-ket, rendelkezniük kell megfelelő meghajtó programokkal.