|
6.2. Adatkódolási
eljárások a mágneses jelrögzítéshez
A bináris adatokat kódolt formában tárolják a mágneses
felületen, annak érdekében, hogy egy adott felületen minél több
adat férjen el. Mivel a fluxusváltozás/felület arány egy bizonyos
technológiában állandónak tekinthető, ezért ha csökkentjük a fluxusváltozások számát, akkor nagyobb adatsűrűséget érünk el. A
legismertebb kódolási eljárások a következők (lásd az
ábrát is a következő oldalon):
-
FM
(Frequency Modulation = frekvencia moduláció): Ennél a kódolásnál
az alacsony és a magas szinteket eltérő frekvenciájú jelek
jelzik. Általában a "0" szinthez alacsonyabb frekvenciájú jel
tartozik, mint az "1" szinthez. Ebben az esetben minden bithez
tartozik egy szinkronjel, ami kis adatsűrűséget eredményez.
-
MFM (Modified Frequency
Modulation = módosított frekvencia moduláció): Az FM kódolás
hiányosságait hivatott kiküszöbölni ez az eljárás, amit úgy
értek el, hogy a szinkronjelet
csak "0" után hagyták meg. Ezt a kódolást alkalmazták
az első merevlemezeknél,
de a hajlékonylemezek
még ma is ezt használják.
-
RLL
(Run Length Limited) kódolás: Kifejlesztésénél a cél az
volt, hogy a fluxusváltozást további 50%-kal csökkentsék.
Ezt az adatok átkódolásával sikerült megoldani. A kódolás
elve viszonylag egyszerű, két "1" állapot között meghatározott
számú "0" állapotnak kell lennie. Például az RLL 2.7 kód
esetében (lásd a táblázatot)
két "1"-es között minimum 2, maximum 7 darab "0" állhat.
Az EIDE és a SCSI csatolós merevlemezek többnyire
az RLL1.7 vagy RLL2.7 kódolást használják.
|
10 «
0100
11 «
1000
000
«
000100
010 «
100100
011 «
001000
0010 «
00100100
0011 «
00001000 
|
|
