Az 1990-es évek második felében a szabványosítás több úton haladt:

  • Az Ultra SCSI (vagy Fast-20) a SCSI-2 kiterjesztése 20 MHz-es órajelre.

  • Az Ultra SCSI-2-nél tovább növelték az órajel frekvenciáját (40 MHz-re), ami 16 biten 80 Mbájt/sec-os sebességhez vezetett.

  • SCSI-3 szabványt folyamatosan specifikálták. Kiiktatták a második kábelt, és bevezették az üvegszálas soros adatátvitel lehetőségét, valamint a folyamatos üzemeltetés melletti  készülékcserét.

A SCSI-3 Ultra 160-as változata (1999) már 16 bites átvitelnél max. 160 Mbájt/sec adatátviteli sebességet tesz lehetővé (80 Mhz-es órajellel), és használja a hibajavító CRC (Cyclic Redundancy Check) kódolást.

 

A SCSI-3 része a SCAM (SCSI Configuration AutoMatically), amely a Plug and Play megvalósítását segíti azzal, hogy a SCSI-eszközöknek automatikusan osztja ki az ID címeket.

Az ATA/EIDE és SCSI csatolóval rendelkező merevlemez-meghajtókhoz dolgozták ki a SMART (Self Monitoring Analysis Reporting Technology) technológiát, amely a lemezegységet folyamatosan ellenőrzi, például a fordulatszámot vagy a fej távolságát a lemeztől, és előre jelzi a hibát, mielőtt az az adatok megsérülését eredményezné.

tartalomjegyzék almenü fogalomszótár jelölésrendszer ellenőrző kérdések előző fejezet előző lap következő lap következő fejezet