PC

4.4.1. A 64 bites processzor-architektúra

A 64 bites architektúrával kapcsolatos első részleteket 1997 októberében hozták nyilvánosságra a San Jose-i Microprocesszor Fórumon, amikor többek között az is kiderült, hogy az Intel a Hawlett-Packard-dal együtt fogja fejleszteni az IA-64 architektúrát.

Az első 64 bites processzort 1999-ben tervezte piacra dobni az Intel, ez a Merced kódnevet kapta. A 32 bites architektúráról a 64 bites architektúrára való áttérés viszont számtalan nem várt nehézséget okozott, így a Merced gyártását évről-évre elhalasztották. Végül az új 64 bites processzor az 1999-es Intel Fejlesztői Fórumon az Itanium nevet kapta.

Fontos hangsúlyozni, hogy az új 64 bites architektúra nem egyszerűen az x86-os processzor-architektúra 64 bites címzéssel működő változata, hanem a 64 bites RISC processzorok felépítését és működési elveit adaptálták illetve fejlesztették tovább. Az EPIC (Explicitly Parallel Instruction Computing) technológia és az ennek megfelelő új 64 bites utasításkészlet mellett az x86-os programkompatibilitás csak külön hardver emulátor- és vezérlőegységgel biztosítható. (Ezeknek a processzoroknak például nincs valós üzemmódja. A régi x86-os programok firmware-emulációja és a 64 bites programoknak a korábbi processzorokkal való inkompatibilitása miatt a 64 bites processzorok teljesítménye a korábbi 32 bites processzorokéval nagyon nehezen összehasonlítható.)

Az Intel 64 bites processzorának prototípusa Itanium néven 1999 augusztusában készült el 0,18 mikronos technológiával, 800 MHz-es órajellel. Ezen tesztelték a Microsoft új, 64 bites operációs rendszerét. Ennek ellenére a sorozatgyártásra csak a 2001-es évben került sor.

Az IA-64 architektúrájú processzorokat többprocesszoros szerverekbe, munkaállomásokba (szimuláció, 3D grafika) építik be. Ezzel az új architektúrával akar az Intel betörni a különböző RISC processzoros UNIX gépekkel elárasztott piacra.