3.1.2.2. Az AT alaplap

Az 1984-ben megjelent IBM AT (Advanced Technology) számítógép alaplapjához már egy valódi 16 bites processzort lehetett csatlakoztatni (Intel 80286), ennek órajel-frekvenciája kiviteltől függően 6 ill. 8 MHz volt.

Az AT alaplapok sínrendszerére jellemző, hogy az adatbusz mind a processzoron belül mind az alaplapi bővítőkártyahelyek felé 16 bites, a címbusz 24 bites (így 16 Mbájt memória címezhető), órajele 6, 8, 10 MHz. A sín működés ekkor még nem szabványosított.

AT alaplap

Az alaplapon található kátyahelyeket úgy alakították ki, hogy az új, 16 bites kártya mellett az XT alaplap korábbi 8 bites kártyái is csatlakoztathatók legyenek.

A processzorfoglalat PLCC (Plastic Leadless/Leaded Chip Carrier) vagy PGA (Plastic Grid Array) tokozású, ellentétben a régebben használt DIP (Dual-In-Line) tokozással.

Megkezdődik az alaplapi vezérlőáramkörök integrációja: a memóriavezérlést, a sínvezérlést, az I/O eszközök vezérlését már áramköri készletek végzik. Az I/O vezérlő már 2-2 db megszakítás és DMA-vezérlőt tartalmaz, így a megszakításkérő csatornák száma 8-ról 16-ra, a DMA csatornák száma 4-ről 8-ra nőtt.

Az AT alaplapokon a billentyűzet kezelését egy 8082-es mikrovezérlő látta el, amely lehetővé tette, hogy adatokat küldjünk a billentyűzetnek, tehát ez az egység programozhatóvá vált.

Nagyon fontos újítás, hogy megszűnt a kizárólag jumpereléssel történő hardver-konfigurálás (Setup program).

Az alaplap további fontosabb egységei:

Matematikai társprocesszor

Órajel-generátor

Megszakítás-vezérlő 2 db

DMA-vezérlő 2 db

Időzítő/számláló áramkör

Párhuzamos port

Valós idejű óra

Soros port

tartalomjegyzék almenü fogalomszótár jelölésrendszer ellenőrző kérdések előző alfejezet előző lap következő lap következő alfejezet