Ebből is nyilvánvaló, hogy léteznie kell egy olyan hardver egységnek, mely a sínfoglalási kérelmeket fogadja, elbírálja és visszaigazolja. Ezt az eszközt buszarbiternek nevezzük.

A buszarbitráció lehet:

• központosított, ekkor a számítógéprendszerben csak egy arbiter van. Ez lehet egy önálló hardver egység, vagy egy másik hardver eszköznek (legtöbbször a CPU-nak) valamilyen részegysége.

• szétosztott, akkor a számítógéprendszerben több arbiter hardver egység található (ez a multiprocesszoros rendszerek esetén fordul elő.).

Központosított busz arbitráció esetében a buszhasználatot igénylő masterek egy „request” jellel jelzik az igényeiket az arbiternek, mely az arbitrációs algoritmus szerint kiválaszt egy mastert és az igény lefogadását a „grant” jellel igazolja vissza.

Ennek három módszere lehetséges:

• soros sínfoglalási eljárás, amikor egy közös „request” vezérlővonala van a mastereknek és ezek egy felfűzött (daisy-chain) „grant” vezérlővonallal rendelkeznek,

• párhuzamos sínfoglalási eljárás, mikor a masterek egymástól független „request” és „grant” vezérlővonallal rendelkeznek,

• az előző két módszer kombinált alkalmazása.