5.5.5. Busz arbitráció

Ha csak egy buszmaster van, akkor ez az eszköz (legtöbbször a processzor) felügyeli a buszhasználatot, inicializálja és ellenőrzi a buszfoglalást. A slave eszközök válaszolnak az írási és olvasási igényekre.

Ha több buszmaster van, akkor csak arbitrációval dönthető el, hogy melyik eszköz kapja meg a buszhasználat jogát.

A buszhasználat jogának megosztása a masterek között a legegyszerűbb módon időosztással (time-sharing) történhet, amikor minden master meghatározott időszeletre megkapja a buszhasználat jogát (statikus módszer). Csak akkor hatékony, ha a masterek adatátviteli igénye kb. azonos.

Dinamikus buszhasználat megosztás esetén a masterek csak akkor kapják meg a sínt, ha azt igénylik. Ez esetben azt a problémát kell kezelni, hogy a buszhasználati igények azonos időpontban is jelentkezhetnek. Ennek módszerei lehetnek:

• prioritások meghatározása a masterek számára (ez azzal a veszéllyel jár, hogy a magas prioritású és gyors eszközök pl. processzor mellett a többi master „nem jut szóhoz”),

• egyenletes buszhasználati jog elosztás (például a masterek igényei jelentkezésük időpontjai szerint egy várakozó sorba lesznek besorolva). Ennek az a veszélye, hogy a fontosabb eszközök hosszú ideig várakozásra kényszerülnek.

 Gyakorlatban a mikroszámítógépeknél előző két változatot kombináltan alkalmazzák.