A szegmentált virtuális tárkezelésnél az átlapolódás és a különböző blokkméret miatt a szegmenseknek a központi tárból történő kivitele, illetve a központi tárba történő bemásolása során a központi tárban igen sok üres hely keletkezhet. Ezt fregmentációnak hívjuk. Emiatt időközönként szükség lehet a memória oly módon történő átrendezésére, hogy összefüggő lefoglalt, illetve szabad területek jöjjenek létre. Ezt a műveletet szemétgyűjtésnek (garbage collection) is szokták nevezni.

A szegmensek betöltésére a virtuális tárból a főtárba többfajta stratégia is elképzelhető. Így például:

• első szabad helyre, azaz ebben az esetben a memória kezdetétől kezdve megvizsgálásra kerül, hogy hol van az első olyan szabad tárterület, melynek mérete lehetővé teszi a szegmens betöltését,

• következő szabad helyre, azaz utolsóként betöltött szegmenstől kezdve vizsgáljuk az első olyan szabad helyet, ahova a szegmens betölthető,

• az ún. „legjobb helyre”, azaz az összes olyan szabad tárterület közül, melyekben a betöltendő szegmens elfér, azt választjuk ki, melynél a betöltést követően a legkevesebb szabad tárterület marad,

• az ún. „legrosszabb” helyre, amikor az a cél, hogy a betöltést követően a szegmens mellett a lehető legtöbb tárterület maradjon szabadon.

Összefoglalva az eddigieket, megállapíthatjuk, hogy a szegmentált virtuális tárkezelés előnye a rugalmasság (a változtatható blokkméretek miatt), az osztott felhasználás lehetősége az átlapolódó szegmensekkel. Hátránya, hogy a nagyméretű szegmensek cseréje ronthatja a hatékonyságot, és a memória teljes körű kihasználtsága sem biztosított.