Statikus és dinamikus RAM-ok

A statikus és dinamikus RAM-ok alkotják az írható/olvasható memóriák két legfontosabb típusát.

A statikus RAM-ok (SRAM) az adatokat félvezető memóriában (flip-flop) tárolják. Ennek állapota mindaddig fennmarad, amíg ezt újabb írással meg nem változtatjuk, vagy a tápfeszültség meg nem szűnik. Ez azt jelenti, hogy az SRAM-okat nem kell időközönként frissíteni, ciklusidejük lényegében megegyezik az elérési idővel.

A statikus chipek nagyon gyorsak, de nagyon drágák, ugyanakkor kevesebb energiát fogyasztanak. Egy memóriacella helyigénye a szilíciumlapkán a dinamikus RAM-okhoz képest lényegesen nagyobb. Gyorsaságuk és magas áruk miatt az SRAM memóriát elsősorban a cache tárolókként használják.

A dinamikus RAM-ok = DRAM elemi cellája egy igen kis méretű kondenzátor, néhány pF (piko Farad) kapacitással. Ezek az elemek viszonylag nagy sűrűséggel helyezhetők el az integrált áramkörben, előállításuk relatíve olcsó. Az elemi cellák (kondenzátorok) töltése viszont egy idő után kisül, ezért ennél a memóriatípusnál a memória tartalmát meghatározott időközönként fel kell frissíteni. A frissítés cellacsoportonként történik, mely idő alatt a memória a processzor számára nem elérhető.

A DRAM memóriáknak kiolvasás után szükségük van egy „feléledési” időre, ezért ciklusidejük kb. a hozzáférési idő kétszerese.