Két különböző típusa van a merevlemez gyorsításnak:

• Gyorsítás programmal, amely az operációs rendszer részét képezi (például DOS esetén SMART DRIVE). Ez esetben a lemezgyorsító tárrészt a főtárból kell kijelölni.

• Gyorsítás hardver eszközzel, amely előnyösebb és hatékonyabb megoldás. A korszerű merevlemez interfészek általában tartalmaznak egy 64 vagy 128 K gyorsítótárolót. Léteznek a merevlemez vezérlőelektronikájával egybeépített Mbájt nagyságrendű kapacitással rendelkező hardver gyorsítótárak is. A hardvergyorsítók működésének a lényege a következő:

- ha a processzor adatokat akar kiírni a lemezre, akkor a gyorsító vezérlője ezeket letárolja a cache-ben és visszaigazolja a processzornak a lemezművelet végrehajtását. Ezt követően kezdi meg a vezérlő az adatoknak a kiírását a lemezre és így ennek ideje alatt a processzor folytathatja a műveletvégrehajtást;

- ha a processzor adatokat akar olvasni a lemezről, a gyorsító vezérlője megvizsgálja, hogy az adatok megtalálhatók-e a cache-ben. Ha igen, akkor az adatokat közvetlenül a cache-ből továbbítja, lemezművelet végrehajtása nélkül.