1.4. A VHDL szabványos hardver leíró nyelv

A hardver az 1980-as években már rendkívül bonyolulttá vált. Ma már egy PC is 10 milliós nagyságrendű alapépítőelemből (tranzisztor, kondenzátor, flip-flop) áll. Ez a gépeket tervező ember számára áramköri és logikai szinten már gyakorlatilag áttekinthetetlenné vált.

E problémára megoldást csak egy olyan, a rétegmodellnek megfelelően kialakított hardver leíró nyelv adhat, mely (a magas és gépközeli programnyelvekhez hasonlóan)

  • biztosítja az egyes rétegnek megfelelően egy szabványos „nyelven” a hardver leírását,

  • a magasabb szinteken az ember számára is áttekinthetővé teszi a hardver dokumentációját,

  • az alsó szinteken lehetővé teszi a tervek átadását a gyártás CAD/CAM rendszereinek,

  • biztosítja a hardver szimulációs bevizsgálását.

Ebből kiindulva fejlesztették ki a VHDL (Very High Speed Integrated Circuit Hardware Description Language) nevű hardver leíró nyelvet a 80-as évek közepén, melyet azóta nemzetközi szabványnak is elfogadtak (IEEE-1076 1987 és ANSI 1989). folytatás
tartalomjegyzék almenü fogalomszótár jelölésrendszer ellenõrzõ kérdések fejezet eleje elõzõ lap következõ lap következõ fejezet