Szerzői jog

Bizonyos területek, nevezetesen a szerzői jog, elvesztették a gazdasági alapjukat.  A 17. században jöttek létre az első ilyen jellegű szabályozások, amit az akkori gazdasági lehetőségek indokoltak.  Akkoriban ugyanis az információ terjesztésének egyetlen olcsó (alacsony marginális költségű) módja a nagy példányszámú nyomtatás volt.  Ez viszont hatalmas elsüllyedt költségekkel járt mielőtt egyetlen példányt el lehetett adni.  Ezért ha két kiadó véletlenül egyszerre próbálta meg ugyanazt a művet terjeszteni, legalább az egyik óriási veszteségeket kellett hogy leírjon.  Ennek a helyzetnek volt megoldása a kizárólagos másolási jog (copyright).  Ezt a célt tükrözik a törvények: engedélyezik a másolatkészítés olyan formáit, ami nem tud gazdaságilag versenyezni a kiadókéval. (fair use)

A technológia fejlődésével sokáig ilyen maradt a gazdasági helyzet.  A hanglemezek és hasonló analóg adathordozók kínálati görbéje hasonló volt mint a könyveké.  A rádió és TV adás ugyan egészen más jellegű volt, de a korlátozott számú csatorna (frekvenciatartomány) miatt a kizárólagos terjesztési jog itt is működött.

A változás a digitális technológia elterjedésével következett be.  Most már egy másolat készítésének darabonkénti költsége éppen annyi, mint tízezerének; ráadásul a fix költség is nagyon alacsony.  Sőt, a közismert torrent technológia a készítendő másolatok számával arányosan növeli a szükséges korlátos erőforrást (sávszélességet).  Ez azt jelenti, hogy a szerzői jogi korlátozások gazdasági alapja megszűnt; a feleslegessé, sőt hátráltatóvá vált szabályozásoknak ezt követni kéne.

Másik, de még mindig gazdasági szempontból tekintve a szerzői jogra, ismét abszurditást találunk.  A szabályozás célja elvileg az új művek írásának és kiadásának támogatása, azzal hogy garantálja: a műből szerezhető haszon a jogtulajdonoshoz kerül, így vagy úgy, eladásból vagy perrel.  A ma elterjedt üzleti modellekből kiindulva, a szerző haláláig plusz hetven évig tartó kizárólagos másolási jog azonban teljesen abszurd.  Általában, ha egy vállalati befektetés nem térül meg öt éven belül, akkor az rossz befektetésnek számít.  A szerzői jogi korlátozás alatt álló művekre ez legalább annyira igaz.  Például a mozifilmek a kiadásuktól pár hónap alatt vagy behozzák a költségeiket (esetleg annak sokszorosát), vagy veszteségesek maradnak.  További példaként, a programok üzleti életciklusa jellemzően öt évnél rövidebb (például jellemzően három évente ad ki a Microsoft új Windows-t vagy Office-t).  Ezért a ma elterjedt, új munka végzésén alapuló üzleti modellek működőképesek maradnának tíz, vagy akár öt év hosszú szerzői jogi korlátozással is.  Semmi esetre sem szükséges hetven év vagy még annál is több.

Áttekintés
Szabadalmak